ember állapotai: a teremtő Isten és a teremtmény →ember közötti kegyelmi kapcsolat lehetőségei. - A →kegyelem Isten ingyenes ajándéka, mely nem tartozik term-ünkhöz, a →halálos bűnnel el lehet veszíteni, ezért az ember állapota Istennel megélt kapcsolata szerint többféle lehet. - 1. A →tiszta természet a teol-ban a 13. sz. óta kidolgozott elméleti lehetőség: →kinyilatkoztatás és kegyelem nélküli állapot, melyben az ember átélné az ellentmondást ösztönös vágyai és személyes erkölcsi döntései között, de nem hívná semmiféle termfölötti cél, és nem juthatna el az →istenlátásra. Ez az állapot azonban tört-ileg nem létezett, inkább csak a teol. összehasonlítás mértékéül szolgál. - 2. Az eredeti épség állapota (→épség). A kegyelem ugyan nem tartozott az emberi term-hez, de Isten a teremtéskor megadta, és az ember tört-ét ún. paradicsomi állapottal kezdte: a megszentelő kegyelem és különleges adományok birtokában volt, mentes volt a haláltól (az örök életbe nem a gyötrelmes halálon át vezetett az út) és a →concupiscentiától. Benső épsége folytán az ösztönös vágyak nem homályosíthatták el a személyes döntéseit, azért a jó v. a rossz irányába az ember egész egyéniségét belevihette. Emiatt →jó cselekedete egészen jó lehetett, rossz cselekedete egészen →bűn. - 3. A bukott természet állapota. Az ember bűnével elveszítette ezt a paradicsomi állapotot: a bűn megfosztotta az ingyenes adományoktól és megsebesítette term. képességeit. Nem a fizikai és lélektani képességekről van szó, hanem inkább azoknak a jóra való használatáról. Mivel azonban Isten öröktől fogva elhatározta a Krisztusban való →megváltást és annak kegyelmeit azonnal elővételezte, azért a bukott term. állapota sem volt maradandó tört. állapot. - 4. Az emberiség folyamatosan a bukott és fölemelt természet állapotában van, ezt azonban csak a krisztusi kinyilatkoztatásból tudjuk. Minden ember az →áteredő bűn állapotában születik a világba, de a →megigazulás lehetőségével. Isten mindenkit üdvözíteni akar, és meg is adja mindenkinek az elégséges kegyelmet. Ezért konkrét földi létünkben beszélhetünk valamilyen alapvető termfölötti létsajátságról, „egzisztenciálról” (Rahner). Uakkor a megigazult ember is kettősségben él: magán hordozza a földi embernek, az első Ádámnak képét, és az égi embernek, Krisztusnak, a második Ádámnak a képét is. Benne van a bukott term. velejárója, a halál kényszere és a concupiscentia, a bűnre vivő hajlam, de ez már nem a bűn uralmának a jele, hanem alkalom az erkölcsi küzdelemre és az erények kifejlesztésére, ill. az érdemszerzésre. A kegyelem által már részesedünk az isteni term-ben, elnyertük a fogadott gyermekség állapotát, s azt rejtett módon magunkban hordozzuk. A végső állapot az lesz, amikor külsőleg is magunkra öltjük a föltámadt Krisztus képét. - 5. Az ember végső állapota Isten terve szerint az →örök boldogság. G.F.

SM III:395. - LThK IX:635. - Kirschbaum III:246. - RK 1993:342.